Terápiák

Az alábbiakban szeretnénk egy rövid áttekintést adni a gyermekgyógyászatban és mozgásfejlesztésben alkalmazott technikákról és módszerekről. Különbségek és nézőpontbeli eltérések igaz találhatóak köztük, de az összes módszer középpontjában a gyermek áll. Így egyikről sem jelenthető ki, hogy jobb, vagy rosszabb a másiknál.

Pető módszer:

Pető András felismerte, hogy a gyermek fejlődése hatékony, ha együttesen fejleszti a testi, értelmi, érzelmi területeket. Az egyik terület a másik nélkül nem fejlődik, így egy komplex nevelési rendszert dolgozott ki, az ép funkciókra koncentrálva. A központi idegrendszeri sérült gyermekek mozgásfejlesztésével konduktorok foglalkoznak. A Pető módszer célja, hogy az idegrendszer ép területeit bevonják a gyakorlatokba és új idegi kapcsolatok kiépítésével lehetővé tegyék az új mozgásformák elsajátítását. Minél hamarabb (csecsemő korban) kezdik el a rávezető tanítást (korai mozgásfejlesztés), annál nagyobb a várható javulás.

Dévény módszer:
"A módszer két fő részre bontható: a Speciális Manuális Technika a masszázstól gyökeresen eltérő, kézzel végzett izom-ínkezelés, amely hangsúlyosan foglalkozik az inakkal és az izom-ín egységeket borító vékony hártyával, az un. fasciával. Alkalmazásának három fő hatása van: kontraktúrák (izomrövidülések, ízületi zsugorodások) oldása, az izomzat kóros helyzetének normalizálása, az idegrendszer direkt ingerlése. Az Analitikus Gimnasztika a művészi torna szemléletét, módszerét és gyakorlatanagát használja fel korrekciós céllal egyéni aktív torna és zenés csoportos tanítás formájában. Célja a korrekció mellett a tudatos, pontos, célszerű, harmonikus mozgás kialakítása a sérülés adta lehetőségeken belül."

Katona módszer, neurohabilitáció
Prof. Katona Ferenc nevéhez köthető az újszülöttek neurológiai szűrése és perinatálisan sérült csecsemők mozgásfejlesztésének elterjesztése hazánkban. A módszer az elemi mozgásminták kiváltásán alapszik, mellyel a csecsemő idegrendszerét habilitáljuk. A terápia otthon zajlik, a szülőknek megtanított feladatsorokon keresztül. A terápia korai megkezdésének (korai mozgásfejlesztés) alapvető szerepe van az eredményességben, a későbbi mozgásfejlődésben.

HRG terápia:
A Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika 30 fokos vízben történik, amely során a szenzomotoros fejlesztést végeznek. Az idegrendszer kéreg alatti szabályozását, működésének normalizálását segíti elő. Főként a koordináció, pszichomotorium és szociális képességek fejelsztésére alkalmas. A használt segédeszközök közé tartozik az úszógumi, labda, karika, vízi járda, szörfdeszka, úszódeszka, vízi csikó, kötelek, merülő tárgyak, csúszdák.

Delacato (alapozó) terápia:
A gyermek klasszikus mozgásfejlődésére épül a terápia. Abban az esetben, ha egy-egy fejlődési szakaszt átugrik a gyermek, (pl. kihagyja a kúszást és rögtön mászni kezd), a mozgásfejlődés nem teljeskörű. A terápia a során a mozgásfázisok egymás utáni állomásait kell újra tanulniuk a gyermekeknek. A szenzoros integrációs terápiák a területen Delacato (alapozó terápia) volt a legelső módszer.

Ayres terápia (: Anna: Jean Ayres dolgozta ki):
Szenzoros intergációs terápia, ismertebb néven: Ayres-terápia. Tanulási, magatartási nehézségek, zavarok esetére kidolgozott terápia, figyelemzavar azonban jól alkalmazható, hyperaktivitás, motoros fejlődési zavaroknál is. Az idegrendszer érettsége, az integratív (összevonható, egyesíthető) érzékszervi funkciói, egyensúlyi ingerek adásával növelhető. Ezért a terápia során a gyermekek izgalmas egyensúlyfejlesztő és tapintásos érzékelést segítő játékokkal kapcsolatba kerülnek, amelyek segítik fejlődésüket. A szenzoros integráció egy olyan neurológiai folyamat, amely a test és a környezet ingereit rendezi, lehetõvé téve azt, hogy a testünket az aktuális helyzetnek megfelelően használják.

Meseterápia:
A pszichoterápiák sorába tartozó módszer, mely a megfelelő mese kiválasztásával, átbeszélésével történik. A jungi pszichológia alapjain nyugszik a terápia. Hazánkban Boldizsár Ildikó meseterapeuta nevéhez köthető elterjedése. Hatása a következőkön alapszik: " A kisgyermek még nem képes megfogalmazni a benne keletkező feszültségeket, szorongásokat és félelmeket, viszont a meséken keresztül közölni tudja ezeket. Akár úgy, hogy erősen ragaszkodik egy adott meséhez és többször is kéri ennek elmesélését, akár úgy, hogy ő maga kezd el történeteket kitalálni. Mindkét esetben intenzív fantáziamunkát végez, s a belső képek már önmagukban is gyógyító (szorongáscsökkentő) hatásúak. A gyerekek kitalált történeteit nagyon komolyan kell venni, mégpedig sok más ok mellett leginkább azért, mert ezekben ölt testet legféltettebb titka, ezeken keresztül lehet közelebb kerülni szémélyiségük mélyebb rétegeihez."